Bucsecs: Galbenele és Scorusilor völgyek

[glzsolt]

Bucsecs: Galbenele és Scorusilor völgyek

Vasárnap kora reggel indultunk 4-en Busteniből – Szabi, Enikő, Szeró és én – az Alpin menedékháztól (800 m / 5,40 h). A nagyon párás levegőben alig lehetett megpillantani az előttünk magasuló Caraiman hatalmas sziklatömbjét. A meteorológusok szerint délutánra erős idő uralja a teret, így mi is igyekeztünk, hogy arra az időpontra valamelyest biztonságos helyen legyünk. Szaporán szedtük a lábunkat a Kostila-menedékhely felé. Jelzetlen, de jól kitaposott ösvény vezetett oda bennünket. Útközben egy forrásnál olthattuk szomjunkat, majd fennebb megpillanthattuk rövid időre a Sasok-gerincét is, amelynek a Nap sugarai által csiklandozott teteje, meredeken nyúlott a magasba. Megérkeztünk a menedékhelyhez, ahol reggeliztünk és elővettük a felszereléseinket (1690 m / 7,15 – 7,55 h). A kis házikó kb 20-25 személy befogadására alkalmas és megemlítésre méltó tisztaság volt.
Pihenő után elindultunk a Kostila-völgyön felfele, majd alig néhány lépés után egy ösvényen átmentünk jobbra a Galbenele-völgybe (1 B nehézségű). A kemeny hóval feltelt völgy igazán nem okozott gondot, a hágóvasakkal és jégcsákányokkal nagyon kényelmesen lehetett haladni. Közben a pára is kezdett felszállni és a Galbenele falat csodásan megvilágította a Nap. Rövid pihenőkkel, de jó iramban haladtunk felfele, elhagytuk balra a Coamei-kéményt (1 B), jobbra a Galbenele „szállót” és hamarosan a nyeregben voltunk (2200 m / 9,40 h). Ezen a nyergen keresztül lehet áttraverzálni a Scorusilor-völgybe (1 B), amely kivezet a Bucsecs-platóra, a Kostila-csúcs mellé.
A nyeregből megpillanthattuk a felhőfoszlányok között a Malin érdekes gerincét és háttérben a Moraru csipkézett gerincét. Leghátul a Bucsoiu „erőlködött”, hogy mutassa magát, de nem sikerült a jövő-menő felhők miatt.
Átmentünk a Scorusilor-völgybe és megkezdtük ennek is kimászását. Eleinte hóban, majd sziklás terepen haladtunk. A hely kitettsége miatt a hó hamarabb elolvadt mint más völgyekben. A Kostila-övön tartottunk egy kis csokiszünetet, onnan egy szuszban kimentünk a platóra (2450 m / 10,55 h). Itt fent sűrű köd fogadott bennünket, csak sejteni tudtuk, hogy merre van a Malin-völgy bejárata, amelyen szándékoztunk leereszkedni. Egy nappal korábban ezen a sziklavölgyön extrémsíversenyt szerveztek. Szeró végig felcipelte a síléceket, neki is eltökélt szándéka volt, mindenáron lesízni ezen a völgyön. Egy kis forgolódás a ködben meghozta gyümölcsét, meg is találtuk a völgy száját. A szél elég jól fújt, tehát sokat nem lehetett teketóriázni odafent. Nekünk gyalogosoknak nem volt szükség a hágóvasra, nagyon élvezetes volt a bakancsos lesiklás. Szerónak is teljesült a vágya, hogy lesízzen a Malin-völgyön. Lehetett látni azt a kielégült mosolyt az arcán. A hó egészen a Malin-Scorusilor völgyek összefolyásáig tartott, majd kezdődött a kálvária az óriási kövek közötti leereszkedés. Nem is volt probléma az utolsó szöktetőig, ahol egy csúszós sziklán, szűk résen kellett leereszkedni. Egy kordelinba is lehetett kapaszkodni, de a nagy csomag miatt ügyesen kellett irányítsuk magunkat. Szeróról nem is beszélve, akinek még a sílécek is a hátán voltak.
Szerencsésen megérkeztünk a kivezető kéménybe, amelyen kimásztunk a völgyből. Visszapillantottunk a völgyünkbe, majd megkezdtük a Kostila-tisztás felé való ereszkedést az erdőben. Ha eddig többnyire havon csúsztunk lefele, most eljött az idő, hogy bokáig érő sárban csuszinkáztunk a meredek lejtőn. Az eső is eleredt, de szerencsére hamarosan el is állt. A Kostila-tisztáson jólmegérdemelt ebédszünetet tartottunk (1350 m / 14,10 – 15,10 h).
Ebédszünet után egyszerűen lesétáltunk a jólismert piros háromszöges turistajelzésen Bustenibe, közben visszaemlékezve a napi eseményekre.

Fotók:
http://picasaweb.google.ro/glzsolt7/Bucsecs_Galbenele_ScorusilorVolgyek_05_30?feat=directlink